A Galvani utcai Ndustrial studió és rendezvényközpont klotyója egyszerűen lenyűgöző. Ahogy az egész rendezvényterem, a klotyó berendezése is elsősorban a rozsda, az idő nyomait hordozó vas, a megviselten, harcedzetten is kitartó nemes erő jegyében készült el. Vagy valami ilyesmi. De a legjobb, hogy miként a lepukkant egykori ipari épületben kialakított trendifenszi csarnok, a klotyó is sikeresen elkerülte azokat a buktatókat, amiktől oly sok hazai loft néz ki erőltetetten, nyomorultan, szánalmasan a z elérni kívánt menőség helyett. Nem, ez egy valóban stílusos, gondosan romosan elegáns hely lett, igazán ideillő klotyóval! Mutatom a képeket:

Már az ajtó ígéretes: könnyen sikló, a maga brutalitásában kecses zártszelvény vázra Frankenstein-varratokkal odahegesztett lemezekből készült gyönyörűség

Egy kukkantás a női klotyó előterébe: lágyan ívelt neobarokk vagy milyen komód képez kontrasztot a mereven szögletes pucér vas ablakkeretekkel. A villanykörtés keretes fésülködőtükör a vasvázas székkel hatalmas ötlet!

Az odacsapott felületű festett betonra illesztett drótüveg az ipari kék vaskeretben férfiasan primitív melósdurvasággal ellensúlyozza az automata öblítős, bézs csempére szerelt finom piszoárok puhány, kellemkedő korszerűségét

Egy újabb fantasztikus vasajtó, ezúttal függesztett zsanérokkal, macsó riglivel és sok őszinte rozsdával. Súlyosan,de precízen, olajozottan jár, ami nagyon jó, mert ha úgy működne, ahogy kinéz, és akadna, csikorogna, a művészi áltréség egycsapásra valódi silány ócskasággá változna

Az ajtó míves rozsdája közelről

A férfivécé benső szentélye. Bukjunk alá, a részletek közé!

Munkavédelmi viccesplakát a szociból. És miben is várnak szomorú, elkerülhetetlen sorsukra azok a gurigák?

Masszív, irdatlan tömegű, mindannyiunkat túlélő alkatrésztartó ládika, naná, hogy vasból. Egykor talán nyolcas anyákat szedegetett belőle a munkás a soron, amikor a traktor kormányművét szerelte össze, most vécépapír-tartó, de lehet még belőle bármi az elkövetkező évszázadok során

Merész, de sikerült vállalkozás: az aktív gurigát nem vaskonzolra, hanem valami fura egyedi műanyag csőkompozícióra álmodta rá a belsőépítész. Könnyen gagyiba fordulhatott volna az ötlet, de én megvettem, a filléres plasztikszerelvény jól beillik a méregdrága fekete dizájncsaptelep, a rozsdás ajtó és az elektromos, automata szappanadagoló korokon és stílusokon átívelő laza egyvelegébe

És végül a kerekekre szerelt, még a működtető pedálját is őrző munkagép-állvány a szép formájú mosdókagylóval a külső kézmosóban. A drót papírkosár már igazán csak a meggy a habon az egész alkotás tetején

Őszinte gratula a belsőépítésznek és a kivitelezőknek, ilyen kiváló minőségű ál-lepukkantságot én még Magyarországon nem láttam! Majd bepisiltem a gyönyörűségtől, olyan jó a koncepció is, a megvalósítás is, de persze ilyesmi a Klotyóblog munkatársainál terepmunka során szerencsére eredendően nem fordulhat elő.